Miért akarta kidobni Händel az egyik legjobb énekesnőjét az ablakon? Kikkel és hogyan bulizott együtt Schubert? Hogyan kerülte el Csajkovszkij, hogy személyesen is találkozzon legnagyobb hódolójával? Miért húzta végig az osztálytermen orruknál fogva a növendékeit Dvořák? Milyen zenét írt Fauré, miután teljesen megsüketült? És miért hordott póthajat Haydn hajdanán? Ezekre a kérdésekre is választ kapunk a világhírű csellista, Steven Isserlis gyerekeknek írott második könyvéből, amelyben hat további kedvenc zeneszerzőjét mutatja be szórakoztató és olvasmányos módon. Nemcsak a zeneszerzők életútját ismerhetjük meg a kötetből, hanem valódi portrét is rajzol róluk Isserlis, aki abban is segít az olvasónak, hogy mely művek meghallgatásával érdemes kezdeni a komponistákkal való ismerkedést. ,,Borzasztó boldog vagyok, hogy Miért hordott póthajat Haydn hajdanán? című könyvemet is kiadják Magyarországon, a világ legzeneibb országában. Remélem, tetszeni fognak a történetek a tekintélyes Händel úrról, a kedves Haydn papáról, a szegény és szomorú Schubertről, a patetikus Csajkovszkijról, a heves vérmérsékletű, sörissza Dvořákról, és a gyengéd, kifinomult Gabriel Fauréról (aki a legkedvesebb zeneszerzőim egyike, de valamiért alig ismert Magyarországon). Valamennyien egyedülálló, elbűvölő, vicces és rendkívül érzelmes személyiségek: alig várják, hogy találkozzanak veled! Jó szórakozást!" Steven Isserlis

300 oldal

2990 Ft

A kötet, amelyet az olvasó a kezében tart, első formájában 1981-ben jelent meg, Bartók születésének centenáriumára, s a magyar Bartók-irodalom hatalmas gyarapodása ellenére a maga műfajában azóta sem követte másik. Tallián Tibor, akkor a Bartók Archívum ifjú munkatársa, lefegyverző közvetlenséggel, friss szemlélettel, élet és mű bemutatását virtuóz egységbe foglalva rajzolta meg a nagy magyar zeneszerző művészi portréját. Ahogy Kroó György fogalmazott az első kiadásról írott recenziójában: ,,Tallián tényekkel és belőlük következő, felhúzott vagy leeresztett ideológiai sorompókkal szembesít, [...] s az ismert tények hangsúlyos csoportosítása olyan érzést kelt az olvasóban, hogy kendőzetlenebbül látja a valóságot, mint ahogy megszokta." Harmincöt évvel ezelőtti önmagához képest a könyv tartalma jelentősen bővült: nemcsak pontos hivatkozásokkal, kurrens műjegyzékkel és átfogó Bartók-bibliográfiával, hanem a főszöveg számos kiegészítésével is. Ezek egy része a Bartók-kutatás új eredményeinek beépítését szolgálja, másik része azonban túlmutat az eredetileg is gazdagon dokumentált életrajzon: pazar stílusban megfogalmazott, elmélyült elemzések révén Bartók műveinek jobb megértéséhez vezeti el az olvasót. Ahogy a szerző fogalmaz az előszóban: ,,Reményeim szerint e kiegészítésekkel sikerült az ábrázolás hangsúlyát egyértelműen a leglényegesebbre helyezni: Bartók Béla zenéjére." Tallián Tibor (1946) zenetörténész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem egyetemi tanára, 1998 és 2011 között a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének igazgatója. Kutatási területe Bartók zenéje mellett a 20. század magyar zenetörténete és az operajátszás története. Több tanulmánykötet és Bartók-tárgyú könyv szerzője. Legújabb munkái: Magyar képek. Fejezetek a magyar zeneélet és zeneszerzés történetéből 1940-1956 (2014), valamint Schodel Rozália és a hivatásos magyar operajátszás kezdetei (2015).

510 oldal

3490 Ft

Tragikus kelet-európai sors az övé, a 20. század legnagyobb magyar slágerszerzőjéé, aki kottát írni nem tudott, és saját elmondása szerint zongorázni sem igazán. Seress Rezső (1889-1968) cirkuszi artistának indult, majd egy balesetet követően döntött úgy, hogy táncos-komikus lesz, végül bárzongoristaként működött Budapest VII. kerületében, ahonnan nem szívesen mozdult ki: először a Dohány utcai Kulacsban, majd az Akácfa utcai Kispipában. Dalai tízezrek életére és előadók generációira voltak hatással, s az ő nevéhez fűződik az egyetlen magyar világsláger, a Szomorú vasárnap is, amelyet több mint 100 nyelven ismernek. Olyan művészeket találunk az először Kalmár Pál által 1935-ben rögzített dal későbbi megszólaltatói között, mint Billie Holiday, Sarah Vaughan, Ray Charles, Etta Jones, Elvis Costello, Serge Gainsburg, Sinéad O\'Connor vagy Björk. A munkaszolgálatot is megjárt Seress a háború utáni években is bárzongorisaként kereste kenyerét, s bár nevét és dalait mindenki ismerte és elismerte - még a klasszikus zene olyan óriásai is, mint Toscanini és Klemperer - valódi, anyagiakban is kifejezhető siker soha nem lett az osztályrésze. 1968-ban önkezével vetett véget életének.

Fesztbaum Béla Jászai Mari-díjas színművész, 1997 óta a Vígszínház társulatának tagja. Nemcsak elmélyülten ismeri, hanem lenyűgözően érzi is a két világháború közötti magyar slágerek világát. A lemezen az Óbudai Társaskör felkérésére született, 2014. november 5-én bemutatott, azonos című est zenei anyaga hallható: gyakorlatilag Seress valamennyi jelentős slágere. A pianínónál maga Fesztbaum Béla ül, partnere pedig a dalok előadásában a Berki Sándor irányításával működő, a klasszikus szalonzenekarok világát minden ízében tökéletesen megidéző Kék Duna Szalonzenekar.

oldal

2990 Ft

A válogatás a Rózsavölgyi & Társa nosztalgia lemezsorozatának anyagából készült.

oldal

2990 Ft

Nem túlzunk sokat, ha azt mondjuk, hogy Jonas Kaufmann hamarosan egyedül fogja betölteni azt az űrt, amelyet a ,,három tenor" maga mögött hagyott. Abban semmi különös nincs, hogy német énekesként meghódította Bayreuthot, a Wagner-szentélyt, az sem egyedülálló, hogy az univerzális operaháznak számító New York-i Metropolitan egyik legnagyobb sztárjává vált az utóbbi időben. Az azonban több mint figyelemreméltó, hogy a milánói Scala közönsége éppúgy rajong érte, amikor Verdi-, vagy Puccini-szerepeket ölt magára, mint a francia publikum, amikor Bizet, Massenet, vagy éppen Gounod operák főszerepeiben tűnik fel. A kötet életrajzi leírásait Kaufmann-nal folytatott beszélgetések, valamint kollégák és szakértők vendégszövegei gazdagítják. Jonas Kaufmann őszintén mesél pályája alakulásáról, a kezdeti nehézségekről és kudarcokról, a siker kellemes és kellemetlen velejáróiról, énektechnikai kérdésekről, rendezőkhöz és pályatársakhoz fűződő viszonyáról, s persze mindenekelőtt kedves zeneszerzőiről és operaszerepeiről.

oldal

3990 Ft

Az a tizenkét tanulmány, amelyet kötetébe Dalos Anna - napjaink meghatározó Kodály-kutatója -összeválogatott, Kodály Zoltán és a történelem viszonyát vizsgálja, mégpedig lenyűgözően sokféle aspektusból. Dalos Anna számára az eszmetörténeti problémák éppoly fontosak, mint az egyes művekre jellemző zene-technikai részletkérdések. Írásait három részre osztotta. Elsőként Kodály történelemképének kontextusát tárja fel, azt a kérdést járva körül, hogy a muzsikusként és bölcsészként egyaránt kivételesen művelt Kodály miként reflektált saját zenetörténeti helyére, s népzenekutatói tudományos tevékenysége miként határozta meg alkotói működését. A tanulmányok következő csoportjában fontos Kodály-művek - a Háry János, a 2. vonósnégyes, a Színházi nyitány és a C-dúr szimfónia - elemzése révén e kompozíciókat a korszak különböző zenei irányzatainak közegében helyezi el, illetve Kodály életének személyes mozzanataiban talál számukra értelmezési keretet. A tanulmányok harmadik csoportja Kodály szellemi hagyatékával foglalkozik. Dalos Annát éppúgy érdekli az úgynevezett Kodály-iskola tagjainak és mesterüknek alkotói kapcsolata, mint a Kodály utáni generáció zenei stílusának elméleti háttere, vagy éppen a másod- és harmadgenerációba tartozó zeneszerzők Kodályhoz fűződő viszonya. Dalos Anna bátran szembeszáll a hazai zenetudományra hosszú ideig jellemző apologetikus Kodály-képpel, s tárgyához elfogulatlanul közelít. Írásai elgondolkodtatók, olykor vitára ingerlők, de mindig releváns kérdéseket tárgyalnak, s azáltal, hogy nem tagadják el a Kodály-életmű és a kodályi hagyaték utóéletének problematikus vonásait, rendkívüli szolgálatot tesznek a kései utókornak: segítenek egy hiteles Kodály-kép kialakításában, közelebb visznek a 20. századi magyar zenetörténet egyik legjelentősebb alakjához.

Dalos Anna (1973) zenetörténész, zenekritikus, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézet Lendület 20-21. Századi Magyar Zenei Archívumának és Kutatócsoportjának vezetője. Számos tanulmány, kismonográfia szerzője, a 20. századi magyar zenetörténet kutatója. 2007 óta tanít a Zeneakadémián. Hazai és nemzetközi zenetudományi konferenciákon rendszeresen tart előadásokat az új magyar zenéről.

184 oldal

2490 Ft

Hiánypótló kotta, egyben a Rózsavölgyi Kiadó egy korábbi, nagy sikerű kiadványának folytatása a jelen kötet, Mező Imre zeneszerző munkája. A karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódó, harminchét ismert magyar népdal és népének könnyen játszható, négykezes feldolgozása található benne, összesen hetven tétel. A feldolgozások az azonos című, 2011-ben megjelent kétkezes kötet anyagával megegyeznek, a négykezes változat azonban lehetővé teszi, hogy az ifjú zongorista növendékek már a kezdetekkor együtt üljenek a billentyűkhöz, együtt fedezzék fel, hogy mit jelent a másikra való odafigyelés, az alkalmazkodás, a közös játék, egyszóval kamarazenélés öröme. Reményeink szerint Mezői Imre gyönyörű és invenciózus darabjai kedvelt számai lesznek a zeneiskolák karácsonyi hangversenyeinek éppúgy, mint a nagycsaládi karácsonyok házi koncertjeinek. ,,Az alsó fokú tanításban tapasztaljuk, hogy milyen nagy örömet jelent növendékeinknek a közös játék, a négykezes. Pedagógiailag pedig felbecsülhetetlen jelentőségű. A Kiskarácsony Nagykarácsony kis darabjai szinte észrevétlenül vezetik be a játékosokat a zenei szerkesztés rejtelmeibe (imitáció, dallam-kíséret, variációk, tonalitás-atonalitás). A dúsabb hangzás lelkesítőleg hat a növendékekre, a közös felelősség, az egymásra figyelés, az alkalmazkodás zenei és emberi fejlődésük segítője. Köszönjük a szerzőnek, hogy gondolt az ifjú zongoristákra, amikor ezt a kötetet megírta." Becht Erika, a Járdányi Pál Zeneiskola zongoratanára

80 oldal

2990 Ft

A Dina Zenekar ősi, szefárd népzenéket kelt életre, melyhez Pandzarisz Dina kristálytiszta, varázslatos énekhangja mellett elengedhetetlen Lamm Dávid érzékeny, érzelemgazdag gitárjátéka, Dés András rendkívüli, izgalmas ritmikai megoldásai, illetve Szokolay Dongó Balázs archaizáló, középkori dallamokat idéző furulya szólamai. A Dina Zenekar hazai és külföldi színpadok ünnepelt vendége. Dalaival elröpítik a hallgatót más korok, más országok népeinek világába.

oldal

2990 Ft

Harminc tanulmány olvasható a kötetben, egy páratlan muzikológus pálya lenyomatai. A legkorábbiak a hatvanas években születtek, a legfrissebbek a kétezres évek elején. Témáik két nagy korszak, a 18. század vége, s a 20. század eleje, illetve ennek megfelelően a nyugati zene történetének két meghatározó alkotója, Joseph Haydn és Bartók Béla köré csoportosulnak, de Mozart, Michael Haydn, Stravinsky és Webern is főszerepet kap néhány írásban. Somfai László az ezredforduló körüli évtizedek legnagyobb hatású magyar muzikológusa, világszerte ismert és elismert Bartók- és Haydnkutató. Több mint háromszáz tételt tartalmazó bibliográfiájából maga válogatta e kötet anyagát, amely tökéletesen tükrözi érdeklődésének főbb irányait és a rá jellemző kutatói ethoszt. Somfai László figyelme éppúgy irányul a zenetörténeti folyamatok, műfaji hagyományok vagy éppen szerzői életművek egészére, mint az egyes kompozíciók részletkérdésire, akár a legapróbb ornamensekig bezárólag. Otthonosan mozog a filológiától az analízisen át a legkülönfélébb zenetudományi aldiszciplínák területén, s ugyanolyan maximalizmus jellemzi, miként az általa tárgyalt zeneszerzőket. De bármily fontosak legyenek is számára a történeti, analitikus vagy filológiai kérdések, soha nem téveszti szem elől, hogy a zene elsősorban hangzó valóság, a muzikológus kutatási eredményeinek tehát a gyakorló muzsikust kell szolgálniuk. Ahogy az előszóban fogalmaz: ,,Pályám során mindvégig az inspirált, vajon fel tudjuk-e tárni, pontosan mit jelent a múltbéli nagy mesterek kottázása? S ha értjük az üzenetet, találunk-e szövetségeseket, bátor kipróbálókat az előadóművészek legjavából?" Somfai László (1934) a budapesti Zeneakadémián végezte zenetudományi tanulmányait. 1963-tól az MTA Zenetudományi Intézet Bartók Archívumának tudományos munkatársa, 1972 és 2004 között a vezetője. 1969 óta tanít a Zeneakadémián, ahol 1997 és 2007 között a zenetudományi Doktori Iskolát irányította, jelenleg professor emeritus. A Magyar Tudományos Akadémia, az American Academy of Arts and Sciences, a British Academy, az Academia Europaea tagja; 1997-tól 2002-ig a Nemzetközi Zenetudományi Társaság elnöke.

512 oldal

4990 Ft

A 18. századi zene nemzetközi hírű szaktekintélye és aktív fortepiano-játékos, a Zeneakadémia legendás zeneelmélet-tanára, Komlós Katalin húsz zenetudományi tanulmányát válogatta össze a kötet számára. A részint külföldi, részint hazai folyóiratokban, illetve szakkönyvekben megjelent, s önálló kötetben most először összegyűjtött írások a francia forradalom körüli évtizedek három legjelentősebb zeneszerzője, C. P. E. Bach, Joseph Haydn és Wolfgang Amadeus Mozart alakja köré rendeződnek, s általános, műfaj- és kultúrtörténeti kérdéseket éppúgy tárgyalnak, mint speciálisabb, zeneelméleti, vagy analitikus témákat. Az írásokból világosan kirajzolódik, hogy a szerző számára a zene csakis elmélet és gyakorlat komplex egységeként képzelhető el. Komlós Katalin, a gyakorló muzsikus izgalmas gondolatokkal inspirálja Komlós Katalint, a muzikológust, és megfordítva. Az ő esetében ráadásul mindez elementáris tanári hevülettel párosul, az igazán jelentős tanárok pedig egész életükben tanulnak. ,,Mozart gondosan jelölte kottáiban az instrukciókat - írja az előadóművész Mozartról szóló tanulmányában -, a zenével és zenei interpretációval kapcsolatos gondolatai pedig végtelen gazdagságban tárulnak elénk kötetszámra írt leveleiben. Minden rendelkezésünkre áll: igazi Mozart tanítványok lehetünk ma is." Ha van, aki valóban élt e lehetőséggel, az Komlós Katalin, vagyis a kötet révén valamennyi olvasó számára adott a lehetőség, hogy Mozart, Haydn és C. P. E. Bach egyik legjobb tanítványa, Komlós Katalin révén nyerjen betekintést a 18. századi zene elbűvölő világába.

272 oldal

3990 Ft